Csődbe ment és azonnali hatállyal beszüntette a tevékenységét hétfőn a Thomas Cook utazási iroda. Az 1841-ben Thomas Cook üzletember által alapított vállalat Nagy-Britannia legrégebbi utazási irodája.

Az iroda által szervezett utakon a becslések szerint a csőd bejelentésekor több, mint 600.000 ember vett részt és több mint 1millió aktív foglalást hagyott hátra a vállalat. További részleteket ezen a linken találsz.

Voltam nehéz helyzetben, voltam válsághelyzetben vállalatvezetőként és tudom milyen az, amikor "válságdöntéseket" kell hozni, de a Thomas Cook esete bennem elég sok kérdést felvetett:

• Egy ekkora vállalat nyilván nem egyik pillanatról a másikra kerül olyan helyzetbe, ami ellehetetleníti a működését!
• A hosszú évek óta fennálló hatalmas hitelek kamatterhei például biztos nem "váratlan meglepetésként" hullottak a vezetők szeme elé!
• Minden egyéb tényező, amit a csőd okaként felsoroltak, (Brexit, fapados társaságok térnyerése, árverseny, egyre növekvő számban maguknak nyaralást szervező turisták) évekkel ezelőtt is ott kellett, hogy legyen mint trend, kockázat a vezetés előtt!
• Az aktuális szezon időjárása minden piaci résztvevőt érint, egy megfelelő alapokkal rendelkező vállalatnak fel kell készülnie egy gyengébb szezonra, árfolyamváltozásra stb.

Egy ekkora vállalatot egy darabig még visz előre a tehetetlenségi erő, de valószínűleg már évekkel ezelőtt elérték azt a bizonyos pontot,, ahonnan még visszafordulhatott volna a negatív trend, és megmenthető lett volna a cég. Onnan már radikális lépések nélkül általában már csak időt lehet nyerni, a vállalat egészségét már pusztán külső forrásokkal helyreálltani nem lehet.

Mert a felhalmozott hitelek nem tűnnek el, a vállalat számára negatív gazdasági, politikai trendek, a fogyasztói szokások változása sem fog egy csapásra visszafordulni, megszűnni.

Egy ilyen ponton vagy szembenéz egy vállalkozás azzal, hogy ebben a formában még néhány évig a tehetetlenségi erő és a külső források életben tartják, de előbb-utóbb összeroppan a gépezet vagy radikális változásokat tesznek!

Mert ami a külső szem számára egyik napról a másikra történik, az belül már évek óta zajlik egy ilyen esetben.

Hazai elemzéseket is olvastam magyar vállalatok csődjeiről. A tanulmány számomra legfontosabb megállapítása az volt, hogy bár a végső "lökést" sok esetben valami konkrét negatív esemény adja meg, de ez csak az a bizonyos utolsó csepp a pohárban.

A csőd előzménye általában 3-5 évre nyúlik vissza! Ez azt jelenti, hogy az első negatív jeleknél, ha egy vállalat tulajdonosa, vezetése szembenéz a nehézségekkel és hajlandó komoly változtatásokra is akár, akkor még bőven elkerülhető a későbbi csőd.

Ezzel szemben, a vállalkozások legritkább esetben hajlandóak szembenézni a valós helyzettel.

Ilyenkor jön az önbecsapás, csalfa helyzetértékelés:

• "nincs semmi baj, csak ez egy rosszabb szezon volt, ..."
• "minden rendben van, csak néhány vevőt elveszítettünk, de majd a következő időszak jobb lesz..."
• "most rosszak voltak a körülmények..."
• …

Igen, vállalatvezetőként és tanácsadóként mindkét oldalról ismerem ezt a helyzetet!

Nem könnyű felmérni a pillanatnyi helyzet tényleges súlyosságát, sőt embert próbáló feladat. Ráadásul a "belső vakság" sem segít a helyzeten, hiszen sok esetben a vezetés tényleg nem látja reálisan a veszélyeket. Időnként égető szükség van egy külső szemre, aki friss nézőpontból nézz rá a vállalkozásra!

Az pedig, hogy milyen "hangosan dől ki a fa végül"  és mennyi kárt hagy maga után, az a vállalat méretétől és egyéb körülményeitől is függ!

Egy vállalkozás, vállalat soha nem egy elszigetelt egység. Egy vállalat sorsa rengeteg emberre, más vállalkozásra van, lehet hatással.

Ott vannak az ügyfelek, a Thomas Cook esetében az utasok, akiknek az anyagi kár mellett, rengeteg egyéb kellemetlenséggel kell szembenézniük. (Több mint 600.000 utas és több mint 1 millió aktív foglalás) Ott vannak a beszállítók, ebben az esetben a szállodák, repülőgéptársaságok, kisebb utazásszervező alvállalkozók, akik nem, nem egészben, de biztosan nem időben jutnak a pénzükhöz. Valószínűleg sokat magával is fog rántani ez a csőd. Aztán ott vannak a hitelezők, bankok, pénzügyi szolgáltatók, akik "szemmel" látható veszteséget könyvelhetnek el a csőd kapcsán. De ne feledkezzünk meg az alkalmazottakról sem, a Thomas Cook esetében világszerte 22.000 emberről beszélünk, akik elveszítik a munkahelyüket, a befektetőkről akik futhatnak a befektetéseik után stb....

Tudomásul kell venni, hogy egy vállalkozás irányítása a döntéshozók számára hatalmas FELELŐSSÉGET jelent! A meghozott döntések következményei nem csak saját magukra, hanem még rengeteg más emberre, vállalkozásra, akár pl. a Thomas Cook esetében akár egy egész ágazat jövőjére hatással lehetnek, akár globális szinten is. De nemcsak a meghozott döntéseknek lehetnek ilyen súlyos következményei, hanem a MEG NEM HOZOTT döntéseké is! A szükséges pillanatban nem dönteni ugyanolyan hiba, mint rosszul dönteni, sőt! Hiszen adott pillanatban nem látunk minden tényezőt előre, így a legkörültekintőbb döntések is minősülhetnek hibásnak utólag. A döntés hiánya ezért még inkább felveti a vezetés felelősségét!

Ha pedig azt mondod, hogy ez Téged nem érint, mert a Te vállalkozásod sokkal kisebb, nem értenék egyet Veled. Ezek a gazdasági törvényszerűségek mérettől függetlenül minden vállalkozásra igazak. Mindenkinek a maga problémája a legsúlyosabb! Egy helyi kisvállalkozás csődje is ellehetetleníthet családokat, vállalkozásokat! De ha külső szereplő nem is sérül, egy biztos, minimum a saját befektetésed, munkád, időd, energiád, szakmai hitelességed és a személyes önbecsülésed lehet a tét!

Ha stratégiai tanácsadóként és válsághelyzetet is átélt vállalatvezetőként egyetlen tanácsot adhatok Neked az az, hogy ne legyints az első "apró" negatív jelekre!

Ha rögtön szembenézel vele, akkor még akár minimális fájdalommal kezelhető a probléma, akárcsak egy beteg fog esetében.